|
 |
|
|
Beszélgetés kis barátommal:
-Megdumáltuk, hogy nem nagyon működne a dolog-mondta
-Miért nem működne a messzeség miatt?
-Nem, hanem mert neki gyereke van.-Neki a gyerek a legfontosabb.
-És az baj?-Neked? Neki?
-Nekem, mert nem azonos az értékrendünk.De ő is így gondolta.
Nem csodálom,mit mondjon,ha nem fogadják el a gyereke miatt?
De... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Képzelt riport egy amerikai pop feszt. (musical) : Vinnélek, vinnélek
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.
Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!
Hogyan mondjam el neked...
Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kórus: A tenger hív, az óceán, az óriási víz,
a tágasság, a távolság, az ismeretlen hív.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
A szárazföld a múlt, melyért a szíved úgyse fáj,
de vár a vágyott messzeség, a láthatatlan táj.
És érkezéskor érzed már, hogy újra messze van,
m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha rád gondolok, fáj a messzeség, a távollét....
Kitartás kell az időhöz, hogy közelebb legyünk, de a gondolatomban mindig velem vagy....
Alkonyattal érkeztél és megfogtad kezem.
Szemembe nézve azt mondtad. Gyere velem!
Gyere velem, s megmutatom, valóban ki vagy.
Megmutattad, hogy fényt szülhet az alkonyat.
Sötét mélyből, é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
AZ IDŐ SODRÁBAN
(Zamán icsinde)
I
Alszik a föld, távol az ég,
de nem vagyok magam,
az ablakon szobámba lép
a Hold: ezüst folyam...
Reszket szobám, a félhomály
szívemre száll, remeg...
A surranó sok gond nyomán
az álom elpereg.
II
Alszik a föld, távol az ég,
felhőkön jár a Hold,
visszhangot rejt a mess... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alkonyi láng-kereszt
az út
az ég
Vércsík szegte meztelen nyak
az út
az ég
Felhőtörzsű nappali szél
az út
az ég
az út
az ég
a messzeség
*
itt a tél
itt a tél
viseljük a telet
arcunkról söpörjük
két kézzel a deret
itt a tél
itt a tél
minálunk
ez a tél
ez lesz a h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Utazás (musical) : Budapest
Lady Ashton: Ez a tér hol ő és én nem rég, mikor?
Ki válaszol, a föld alól?
Ez a tér, hol vers lett vér, kenyér s a bor,
És a ház falán vöröslő fájdalom a napsugár őszi alkonyon.
Ez a tér, fakó fehér, akár a mész,
A groteszk maszk, halott arcukon!
Ez a tér, hol folyt a vér, sortűz tarolt,
És itt ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csend
Egyszer fent, másszor lent...
Az alkotó forog, a gép pihen...
Sötét és Csend, ketten párban...
Karöltve suhannak remegő árnyban...
Csak én, s velem az Éjjel...
Ketten szállunk szembe a messzeséggel...
Csak én, s velem a Csend...
Ketten ülünk, s a Csend mereng...
Mereng a Magány, s vele a Csend...
ott vagyok é... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mondd mi lesz
Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?...
Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
Mi lesz, ha menni akarok - hozzád! veled!
Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
s az utat, mely feléd vezet?...
akkor meghalok csendben, szótlanul
elmegyek oda, ahol a madár s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Őri István
Ne írj, ha nem lehet
Napsugárnak
Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
s ez elég
- tudom, hogy megteszed -
mert a gondolat
ideér,
a gondolat
elér
nincs idő,
nincs messzeség,
csak diadal
a gondolat
megvigasztal...
Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajnalok
Hajnal. A város
Alig heverte ki az éjszakát.
Párás nyirok ereszkedik,
szitál, szemerkél, taknyolódik.
Szürke műanyag égbolt.
A Napot éjszaka leszedték,
és eladták ócskavasnak.
Elkenődött felhők.
A csillagok már letűntek.
Nincs, aki sztárolja őket.
A hold is hazavackolt,
bagóért nem melózik.
Átható hétfő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártalan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.
És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
...Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?...
Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
Mi lesz, ha menni akarok - hozzád! veled!
Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
s az utat, mely feléd vezet?...
akkor meghalok
csendben, szótlanul
elmegyek oda, ahol a madár se jár
és vá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor:
Maradj velem!
Maradj velem - hisz nem kívánok semmit
Tetőled, csak hogy néha lássalak.
Maradj velem, csak hogy mint illat lengd be
Néhanapján nagy árvaságomat!
Maradj velem, szólj hozzám néha-néha,
S ha én is szólok: rossznéven ne vedd -
Szeresd versem rendetlen ritmusát
S számláld rendetlen szívverésemet! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kerestelek, kutattalak,
De sehol sem találtalak.
Messze jársz már elég rég,
Elnyel már a messzeség.
Messze vagy, s mégis oly közel,
De a táv túl nagy, nem érhetlek el.
Hol vagy? Merre jársz?
Mondd el, ha sötétbe jutsz,
S ha rémek elől futsz,
Végül majd rám találsz ...... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csillagvirágok
Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó
Ez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lélekről lélekre Álomról álomra
I. rész
VIII. ének
Reppenő méhek járják, e virágoskert oltárát,
Dongják dalukat, s mohón gyűjtik, csepp éhük porát.
Csodás kert, mi úri lak kényes éke,
Kis kertész nap-nap után, zárja szerető szívébe.
Midőn mesél fának, virágnak, s fakaszt vizet,
Így itatja, e nagyon szomjas növény sereg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lélekről lélekre Álomról álomra
II. rész
XVII. ének
Telihold ragyog, mezőn tücsök ciripel,
Kakas kukorékol, eljött a szép reggel.
Kialvatlan, fájó fővel, mit jó bor okoz,
Emlékezz előző napra, neked a jövő mit hoz.
Három barát, kutatja jóst, keresi sátrát,
Ki előző nap olvasott tenyeret, s jövőt lát.
Út pora, mi n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Érintés
Jártam poklot, mennyországot, vitt kárhozat,
Lelkem ezer sebből vérzik, nyugtalan.
Hívtam szívet segítségül, kétségbeesve,
Maradtam egyedül, magam, rabként élve.
Kiket érint szívem, bújva lop virágot,
Illatával tárja nekem szét, e bús világot.
Sötét gondolatok, életek hazug apró magja,
Én sem vagyok halhatatlan, vágyok más... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...˝Ajándék, egy tisztes tanítónak, ki élete során,
önzetlenül csak a JÓT, a művészetet
az Élet művészetét adta a világnak!˝
Az irodalom és a színház művészetét!
Varázsló
Hajlott korod, de lelked friss, szemedben tűz ég,
Látom béklyód, mi láncol, hív az örök messzeség.
Múltad, mi ezrek lelkét érint, s egyet símogat,
Nézz tükö... |
|
|
|
|
|
